10.Fejezet- Em naplója.

Em-naplója.11-óra.

Végre hogy megtaláltam azt a cuki felsőt amit már vagy két napja keresek,finom alma illata volt.
-Nincs kedvetek elmenni a kutyusokkal a parkba?-kérdeztem.
-Az jó ötlet, én amikor jöttem haza a kocsival,láttam egy frankó helyet nem megyünk el oda?-kérdezte a még igen álmos fejű Ben.
-Elmondanád nekem te Paprika Jancsi, hogy hogy teszed be a kutyákat a kocsiba?-kérdeztem gúnyosan.
-Egyszer ha a karmaim közé kerülsz..mi lesz veled?...-mondta.
-Nem zavarunk?-kérdezte csipkelődve Eli.
-És mi lenne ,ha én és Eli el mennénk valahova és ti is elmennétek valahova?-ajánlotta Alex.
-Végre mondtál valami okosat tesó..én és.-közelebb hajolt hozzám.-te.
-Te és egyedül otthon.-mondtam mosolyogva.
-Hova megyünk??-kérdezte csillogó szemekkel barátnőm.
-Az legyen meglepi.-válaszolta titokzatosan Alex.
Aztán ajtó nyikorgást hallottunk,csak anyukám jött meg.
-Sziasztok gyerekek.-köszönt.
-Üdv jó anyám.
-Jó napot.-mondták egyszerre Eli és Alex.
Ben megfogta a kezemet és anyu elé húzott.
-Csókolom, elvihetem ezt a tüneményt valahova?-kérdezte miközben én meglepetten állok mellette.
-Persze akár nálad is aludhatna.Kicsim ma el kell hogy meny,tudod.-és ekkor esik le, hogy ma van a randija avval az igen bunkó orvossal.
-Ez pompás ugye ti elmentek?-kérdezte Ben Alex-ékhez fordulva.
-Hát öm..-gondolkozott Alex.Erre Ben megfogta a kezem és lassan megcsókolt az ajkai puhák voltak és édesek.
-Győztem!-örvendezett Eli.
-Igen,tiétek a ház.-mondta végül Alex.
-Emi jól vagy?-kérdezte anyukám.
-Pe..pe..persze.-dadogtam mert igazából abban a helyzetben azt se tudtam hol vagyok.Majd a kapunál elköszöntük.Mi jobbra,Eliék barra.
-Tudom nem épp a legromantikusabban csókoltalak meg de..-nem hagytam hogy befejezze a mondatott mert nyomtam egy puszit a szájára.
-Akkor hova is megyünk?-néztem rá mint egy elpirult kislány.Ő csak mosolygott egy ideig,aztán végül megszólalt:
-Csak gyere.-és átkarolt,szorosan magához húzott úgy mentünk tovább.